Van nekem ugye ez a cukor gyerekem, a Lili. És van az ő nagyméretű gyávasága állatok terén, mert bár nagyon szereti az állatokat, de a frász kitöri, ha a közelébe jönnek. Ha lát egy madarat, nagyon megörül, de ha a madár közeledik, visítva keres menedéket mögöttem. Ha lát egy macskát, hívogatja, meg akarja simogatni, de ha egy macska kötélnek állna, világgá rohan a gyerek azonnal. A kutyákat is nagyon szereti, amíg biztonságos távolságban vannak, de a fejemre is felmászik, ha közel jön hozzánk egy kutya.

Gondolom, ez is olyasmi, amin végül is azért mindenki átesik: sírtam egyet az óvodából kijövet ma reggel. :(

Holnap belevágok! Illetve megkérem az új fodrászomat, hogy vágjon bele inkább ő. A régi fodrászommal nincs semmi bajom egyébként, egy tündér, de valahogy az az érzésem folyton, hogy fél vágni a hajamból, és úgy jövök el tőle, ahogy odamentem. A szinte semmi változásért pedig nem szívesen köhögök ki nyolcezer és pár száz forintot, na.

Egyszerűen úsznak el a napjaim, és folyton csak arra eszmélek, hogy már megint vége egynek, én meg a felét sem csináltam meg annak, amit terveztem. Azt hittem, ha Lili óvodában lesz délelőtt, akkor lesz egy csomó időm erre-arra. Gyakorlatban ez annyi, hogy hazajövök, elintézek egy hosszabb telefont, előkészítem az ebédet, és már rohanok is vissza érte.

Mielőtt Lili óvodás lett, vettem egy halom bevasalható címkét a nevével és az óvodai jelével ellátva. Utolsó nap jutott eszembe, hogy ezt még nem is vasaltam be a ruháiba, úgyhogy gyorsan nekiugrottam, és néhány óra leforgása alatt bevasaltam, átvasaltam, újravasaltam a címkéket. Mindent úgy, ahogy a használati utasításban olvastam.

Volt nekünk egy szuper kis mosogatógépünk. Hét és fél évet szolgált nálunk, nagyon szerettük, annak idején az IKEA-ban vettük, olasz gyártmányú Whirlpool gép volt. Néhány héttel ezelőtt sajnos megadta magát, valami vízpumpa problémája volt, amit csak úgy lehetett volna orvosolni, ha a motorral összekötött vízpumpát mindenestül cseréljük, 35 ezerért. Már az is 8 ezerbe került, hogy ezt megmondták. Így aztán inkább új gépet vettünk, arra legalább van garancia, és nem romlik el holnapután valami más benne. Legalábbis így gondoltuk.

Érdekes hetünk volt, hiszen óvodás lett a gyönyörű lányom, az édes kis babám, aki már 3 és fél éves, 110cm magas, egyem meg a csöpp kis termetét. :D

Legalábbis úgy érzem. Mindent megteszek, mellette vagyok, bátorítom, minden szeretetemmel körbeveszem, de mégis szorong az óvodától. Gondolom, ez valamilyen szinten természetes, de azért nagyon megvisel, hogy tépelődni látom.

Azon gondolkodom egész nap, hogy milyen vicces ostobaságot kéne kitalálnom, amit aztán több helyen "hiteles" forrásokra hivatkozva elhelyeznék a neten, és figyelném erősen, hogy mikor kapom meg körlevélként a saját hülye ötletemet, mint megcáfolhatatlan tényt. Leírom majd angolul is valahová, hogy külföldi forrásra is hivatkozhassak.

Szerintetek hány nap alatt jönne vissza a bumeráng? :)

Eredetileg úgy gondoltam, hogy csak azoknak szólok az új blogról, akik kifejezetten kérték, de rájöttem, hogy semmi értelme a nagy titkolózásnak.