Gondolom, ez is olyasmi, amin végül is azért mindenki átesik: sírtam egyet az óvodából kijövet ma reggel. :(

Történt ugyanis, hogy már tegnap is azzal jött haza Lili, hogy "Mami, volt egy kis sírdogálás az oviban! Téged akartalak". Mondtam neki, hogy akkor nincs miért sírnia, hiszen már megkapott, és még akkor is ott vagyok vele, ha nem lát, mert akik szeretik egymást, azok a szeretteiket a szívükben viszik magukkal mindenhová. Ez nagyon tetszett neki, és úgy tűnt, megnyugodott.

Van egy kis óvodástársa, a Luca. Nagy barátnők lettek hirtelen, de tegnap valami történhetett, mert mikor jöttünk el, Lili azt mondta, odaszalad még Lucának adni egy puszit, de Luca nem engedte. Ez láthatóan szíven ütötte Lilit, mert mi ugye nagyon puszilkodós család vagyunk, és puszira sosem mondunk nemet. Ma reggel aztán nem is tudtam nagyon hatni rá azzal, hogy Luca várja az óvodában, eleve itthon akart maradni. Nagy nehezen mégis sikerült az öltözés, el is mentünk az oviba, de ott aztán rákulcsolta kezét-lábát a lábszáramra, és nem volt hajlandó elengedni. Kb. így:

Próbáltam szép szóval, kicsit erővel, sok-sok szeretettel leválasztani, de nem ment. Jöttek kislányok, Maria, Lotti, jött Anikó néni, de nem engedett el. A többiek már reggelihez készültek, kezet mostak, de ő csak szorított, és nem engedett. Megjött Emily és az anyukája, és ma reggel valahogy Emily sem akarta elengedni a mamiját, de nagy nehezen nekik végre sikerült. Lili még mindig szorított magához. Simogattam, beszéltem hozzá, mondtam, hogy hamarosan jövök is vissza, de erre minduntalan az volt a válasz: "De inkább én is mennék veled haza most!" Egyszerűen nem engedett el.

Végül Anikó néni segítségét kértem, aki nagyon kedvesen kérte Lilit, hogy most egy kicsit inkább őt ölelje át, majd közös erővel lefejtettük Lili kezét és lábát rólam, és Anikó átölelte. A gyerekem zokogásban tört ki, és úgy jöttem ki az ajtón, hogy a karjait felém nyújtotta, és sírt. Becsuktam az ajtót, aztán én is bőgtem egyet. A szívem majdnem megszakadt, annyira szar volt a síró gyereket ott hagyni.

Fél12-re megyek érte, és biztos ugrik majd a nyakamba, ha meglát, de egyelőre elképzelésem sincs, holnap reggel hogyan tudom ott hagyni majd az óvodában. Eddig azért egyszerűbb volt, mert olyan lendülettel ment be néha, hogy még puszit sem adott. De ha minden reggel ez a bőgés lesz, én világgá megyek... :/