Vannak kedvenc tévés szakácsaim.

Csak az a baj velük, hogy először minden jót megfőznek, és beléjük szeretek, és bírom őket meg a kajáikat, aztán ahogy telnek az évek, egyre idiótább összeállításokat mutatnak, mert már annyira kifogynak az ötletekből. Most Nigella dinnyesalátája verte ki nálam a biztosítékot, amibe gyakorlatilag minden szart belekevert, ami a keze ügyébe került. Azt még csak-csak elhittem neki, hogy a görögdinnye jó a fetával, de hogy petrezselyemmel is finom... blöá. Azért mindennek van határa!

Jamie sem különb, ő meg mindent olívaolajba áztat. Mikor azt mondja, hogy pár csepp olaj kerül az ételbe, kb. 2-3 decit zúdít bele. És mindenbe. Tök mindegy, mit főz, olíva nélkül nem kaja a kaja... És az undorítóan összetépkedett és összehányt salátákat rusztikusnak hívja, de nekem ettől nem lesz étvágygerjesztőbb. :(

Gordon meg lassan mást sem csinál, csak fikázza a többieket, szarozza az éttermeket és a szállókat, amitől nem lesz szimpatikusabb sajnos. Nem is tudom, mikor láttam tőle olyan receptet, amire azt mondtam, hogy hú, ezt meg kéne próbálni!

Mostanában legszívesebben Lorraine Pascale műsorait nézem, mert ő még nem olyan unalmas és kiszámítható. És olyan kedves a mosolya, még ha fültől fülig ér is. :)

A keresztfiam meg hétfőtől szakácsnak tanul, úgyhogy ha minden jól megy, ő lesz majd a kedvenc szakácsom pár év múlva! Az ő főztjét legalább meg is lehet majd kóstolni, nemcsak a tévét nézve nyálat csorgatni... :)