Ahogy a minap írtam, hamarosan itt az osztálytalálkozó. Ez a hamarosan konkrétan most szombatot jelent. Végre rávettem magam tegnap, hogy benézzek a szekrénybe, van-e valami alkalomhoz illő ruhám. Az alkalomhoz illő nekem azt jelenti, hogy nem farmerban és nem nagyestélyiben leszek, hanem félúton a kettő között, mondjuk szoknyában és magassarkúban.

Még szeptemberben, amikor elkezdtek egyre hidegebbre fordulni a napok, vettem egy magassarkú csizmát abban a reményben, hogy akad majd valami ruhám is hozzá, és abban megyek. Elvégre ha már szeptemberben frankón télikabátban, sapkában és sálban mászkálok, akkor erre érdemes készülni október közepén is. Tegnap ezért aztán felkaptam a csizmám, és elszántan próbáltam kitalálni, milyen ruha lesz hozzá a legjobb. Anyukám lelkesen zsűrizett, és mikor én végre azt mondtam volna valamire, hogy na ez az, most jó, akkor ő tutira közölte, hogy hát ezt inkább ne, ennél még az előző variáció is jobb volt. Sokat segített. :D

Aztán volt egy pont, ahol úgy döntöttem, nem érdekel, marad az az elgondolásom, amit még az elején próbáltam fel, abban megyek, mert az a jó a csizmámhoz. És akkor eljött az este, és megnéztem az időjárás-előrejelzést, és mit látok? Szombaton 21 fok lesz! Megnéztem gyorsan három másik portált is, azok hárman azt mondták, hogy inkább 23 fok lesz! 23 fokban csizmában???? Na neeeeeeeeee....

Összeomlottam, mert az a helyzet, hogy nekem átmeneti cipőm gyakorlatilag nincs. Papucsok, szandálok, bakancsok, csizmák. Ennyi. Olyan magassarkúm, ami zárt cipő, és valahol a szandál és a csizma között van, na olyanom nekem szinte sosem volt. Hipergyorsasággal kiválasztottam egy cipőt a Deichmannban a neten, átrendeztem fejben a ruhatárat, hogy akkor nem ezek, hanem azok, és ahhoz ez a cipő tökéletes lesz. Linket átküldtem a férjemnek, és nagy léccilécciléccizés közben közöltem, hogy ezt a cipőt szeretném. Beleegyezett.

Ma reggel leadtam gyermeket az óvodában, felöltöttem magamra a tervezett ünneplős ruhámat, majd elvágtattam egy teljesen hozzá nem illő cipőben Budaörsre, hogy megvegyem a kérdéses cipellőt a Tesco-ban lévő üzletükben. Nem akartam az Auchanba menni, nehogy a parkolóban megint* összefussunk a szatírral, még a végén azt hiszi, annyira tetszett a tegnapi mutatványa, hogy visszajáró vendégei leszünk. Szóval nagy magabiztosan bementem a Deichmannba, és kerestem a cipőt. Nem volt sehol. Itthon lefotóztam a képernyőn, hogy meg tudjam mutatni az eladónak, ha nem találom, így most előkaptam a képet, és érdeklődtem. Cikkszám? Hát azt nem fotóztam. Sebaj, még jó, hogy van net a mobilon, megkerestem, megmondtam, megnézte. Elfogyott. De az Auchanban tegnap este a zárókészlet tanúsága szerint még volt egy, mindjárt megkérdezi, megvan-e még. Megkérdezte, elfogyott. Remek.

Végignéztem a cipőket hatvanháromszor, de nem találtam olyat, ami szép is, meg kényelmes is. Kezdtem kiborulni. Átmentünk a CCC-be, ahol találtam egy tökéleteset, de terrrrmészetesen nem volt a méretemben, a kisebb kicsi volt, a nagyobb nagy. Akkor már kezdtem tényleg megzuhanni, és nagyon ment az idő is, féltem, hogy elkések az oviból. Ekkor megláttam egy cipőt, ami ugyan nem barna volt, hanem szürkés-fekete, és az új szerkómhoz egyáltalán nem ment, de úgy voltam vele, valamit majdcsak találok hozzá itthon. Úgyhogy ügyesen most vettem magamnak egy félcipőt, ami talán jó lesz a meglévő ruháimhoz, talán nem, de legalább van egy magassarkúm, ami nem csizma. 23 fokhoz szerintem pont jó, már csak ruha kell. Ha nem lesz jó semmi, holnap újra nekivágok a vadonnak, és szerzek valami göncöt is, de azért reménykedem, hogy erre nem lesz szükség. Semmi kedvem vásárolni. (Jézusom, ezt én mondtam??)

Vagy megyek egy szál cipőben. Bár az kevéssé lenne alkalomhoz illő... :D

*Aki tegnap lemaradt volna a facebookon a szatíros sztorimról, annak idemásolom a lényeget: "Ma délelőtt 10 órakor anyukámmal a budaörsi Auchanból kijövet beültünk az autómba, és a frissen vásárolt pogácsánkat kezdtük pusztítani éppen, amikor egy férfi odaállt a kocsim elé. Egy ÁTLÁTSZÓ tábla mögé állt, látszólag kutyát sétáltatott, nem is értettük egészen, mit csinál ott a táblánál. Ekkor előkapta a farkát, meglengette a szélben, majd visszagyömöszölte, és úgy tett, mintha semmi se történt volna. A tábla mögül előkerülve azért még oda is biccentett nekünk. Fényes nappal, forgalomban. Még jó, hogy Anya ült mellettem, nem a lányom, mert minket különösebben nem rendít meg egy löttyedt szerszám lóbálása, de a kislányom azért megszeppent volna szerintem... Sajnos csak itthon jutott eszembe, hogy le kellett volna fotózni, és kitenni ide. Ha szeretné mutogatni magát, akkor hadd lássa ország-világ, hogy miféle görényektől kell tartani egy bevásárlóközpont parkolójában..."