Többeknek feltűnt, hogy nem vagyok valami vidor kedvemben mostanság. Ezen elgondolkodtam, mert tényleg nem. És még csak okot se nagyon tudok mellé biggyeszteni...

Tegnap már odáig mentem az önmarcangolásban, hogy este hozzáfogtam a csakratisztításhoz, hátha jobban leszek. El is jutottam a negyedik szintig, ahol éreztem, hogy hiába próbálom a blokkokat oldani, nem megy, valahogy ott nagyon be vagyok akadva, valami nagyon bánt, amit nem tudok csak úgy kisöpörni onnan. Ez felettébb rossz érzés volt, hogy egy nem nagyon kedves nem barátnőmet idézzem: "fusztráló" dolog.

Tegnap reggel elmentem kettesben Lilivel az állatkertbe. Ő se sokat aludt, minek következtében én sem, és még korán is keltünk, de ez a kis maszatfalat jött boldogan a kezemet fogva, és jól viselkedett, és aranyos volt, és csak délután fél négykor ájult el, mikor végre beülhetett a gyerekülésbe az apja autójában. Jó volt egy kis anya-lánya program, mielőtt hétfőn elkezdjük az óvodát, és láthatóan a gyerek is boldog volt tőle. Istenien éreztük magunkat, de borzalmasan elfáradtunk mindketten. Ezért is lehetett, hogy este, amikor elakadtam a csakratisztításos mókában, egészen egyszerűen elaludtam mérgemben.

Hajnal háromkor ébredtem fel, akkor jöttem rá, hogy hoppá, én azt a gyakorlatot csúnyán félbehagytam. Újra elkezdtem az elején, és remek érzés volt, ahogy éreztem az energia áramlását a megtisztított csakrákban, aztán újra eljutottam a negyedikig, és újra elakadtam. Végigcsináltam ugyan a gyakorlatot, de éreztem, hogy onnantól nem az igazi. A szívcsakrámon bánat ül, kérem szépen, és nem tudom onnan lepattintani. Nem segített a gyakorlat helyes elvégzésében az sem, hogy allergiás rohamom lett közben (az ébredés mindig ezt váltja ki belőlem), és hiába vettem be 3:20-kor egy gyógyszert, elaludni csak fél 6 körül sikerült. Addig ott trombitáltam az ágyban, Lili fel is ült egyszer hirtelen: "Mama! Mama! Ez meg mi volt???" "Semmi, csak orrot fújtam." - nyugtattam meg, mire eldobta magát, és aludt tovább, mint akit fejbe vertek. Pedig nem bántottam. :)

Reggel persze alig bírtam magamhoz térni, teljesen K.O. vagyok ettől a szaros gyógyszertől, de mióta fent vagyok, azon tűnődöm, mi lehet velem? Ahogy végiggondoltam az életem, hogy tulajdonképp semmi bajom, de mégis nyüszítek magamtól feszt, eszembe jutott, hogy én már olvastam rólam korábban. Konkrétan Lustanyu nagymamája véleményezte a hozzám hasonlókat. A néni arról híres, hogy mindenre a kapálást tartja a legjobb gyógymódnak. A magamfajta léhűtőkről így beszél: "Depresszió, egyéb pszichés problémák - "Jódógába´ nem tudja már, hogy micsináljon! Ül a szép házába´, szt sopánkodik, hogy milyen kövér, meg hogy nem foglalkozott az érzéseivel a zura, nemhogy örülne, hogy van mit enni, jólétbe van, és nem kell kapálnia."

Az a helyzet, kedves barátaim, hogy talán csak el kéne mennem kapálni, és minden megoldódna! :)