Mondtam a férjemnek, hogy sütök gyümölcskenyeret, mert gyerekkoromban ettem utoljára ebből a műfajból finomat, és már nagyon vágyom rá. Nagyon tiltakozott, mert hogy ő utálja, ez egy vacak sütemény. Úgy döntöttem, akkor majd megeszem egyedül, de én akkor is akarok egy ilyet.

A mostohaanyám az egyetlen ismerősöm, akiét kóstoltam, és tudom, hogy jó, de tekintve, hogy évek óta nem beszélek velük, inkább nem hívtam fel megkérdezni, megadná-e a receptet. :) Megnéztem több receptet, és ebből összeállt a sajátom.

Alaptészta: 
20 dkg margarin
20 dkg cukor
20 dkg liszt
4 tojás
1/2 csomag sütőpor
1 csomag vaníliás cukor

Belevaló lehetőségek: 
aszalt sárgabarack
aszalt füge
aszalt datolya
aszalt vörösáfonya
csokoládé darabok
mazsola
kandírozott narancshéj
kandírozott citromhéj
szárított alma
szárított banán
darabolt dió
darabolt/darált mogyoró
szeletelt/darabolt mandula
vagy bármi egyéb, amit szeretsz

Itt kell elmondanom, hogy ha mazsolát vagy aszalt gyümölcsöket teszel bele, akkor 5 percig forró vízben főzd őket, hogy megszívhassák magukat nedvességgel, így a tésztából már nem fognak elszívni vizet, és nem egy száraz nehézség lesz a gyümölcskenyérből, hanem puha, omlós finomság!

Elkészítés: 
1. A mazsolát és az aszalt gyümölcsöket egy kis lábosba teszem, annyi vizet teszek rá, hogy ellepje, és feldobom forrni őket. 5 percig forralom, aztán leszűröm és hűlni hagyom őket, míg a tészta többi részével foglalkozom.
2. A tojásokat szétválasztom, a sárgáját a cukorral és a margarinnal habosra keverem.
3. Belekeverem a masszába a sütőport és a lisztet is, ezzel is alaposan elkeverem a tésztát.
4. A fehérjéből és a vaníliás cukorból kemény habot verek, és kb. az 1/3-át a masszához keverem. Ettől fellazul kicsit, és könnyebb lesz később hozzákeverni a többi habot anélkül, hogy összetörne nagyon.
5. Beleteszek minden földi jót, ami van otthon (az összes belevaló kb. 25dkg legyen). Én mazsolát, arany mazsolát és vörösáfonyát főztem ki előzőleg, ezeket tettem bele, plusz még daraboltam hozzá diót, és mivel épp azt találtam nyitva a szekrényben, zselés szaloncukrot is. Legközelebb ehelyett inkább sima csokit teszek bele, bár nem volt rossz, de azok a zselék, amik a szélére kerültek, érdekes, mondhatni rágós-ragacsos állagot öltöttek.
6. Szilikonos sütőpapírral kibélelem az őzgerinc formát (nekem nem az a bordás van, hanem a sima falú, de aki mintásat szeretne, az kenegesse ki jól a formát vajjal/margarinnal, gondolom, úgy is jó lesz). Beleöntöm a tésztát, majd 180°C-ra előmelegített sütőben (légkeverés nélkül) 1 órán át sütöm.

7. Ha elkészült, a papír segítségével kiveszem a formából, és rácsra teszem hűlni (a kép jobb oldalán kicsit égettnek tűnik a cucc, de nem volt ilyen kokszos, csak bénák a fények a konyhában). Szeletelni csak akkor ér, ha már hideg.

8. Aki szeretné, bevonhatja csokimázzal is, nálunk erre nem került sor, mert olyan hirtelen elfogyott, hogy nem volt ideje csokiba burkolózni.

A férjem közölte, hogy élete legfinomabb gyümölcskenyere ez, és azonnal rendelt két újabbat karácsonyra. Egyszerű is, finom is, ráadásul azt mondják, sokáig eláll, de erre nálunk nincs esélye. :) Még nem késő beépíteni a karácsonyi finomságok sorába, próbáljátok ki! Jó étvágyat! :)