Minap egy ostoba celeb lapját kínálgatta nekem a facebook, és mikor már sokadszorra tolta a képét elém, megadtam magam. Megnéztem. Siralmas volt persze, az ipse mást se csinál, mint a nőjét ölelgetve pózol a konyhában, étteremben, ágyban fekve, főzés közben.... még jó, hogy a klotyón nem fotózza magát. Egyelőre.
Görgettem lefelé a lapot, hogy hátha találok bármi értelmes dolgot nála, de persze semmit. Fennakadt a tekintetem azonban egy néven, amit már évek óta nem láttam. Rákattintottam, és elámultam. Igen, ez ő, semmi kétség. A nő*, aki a Blogtéren anno mindenkivel szembe ment, csak a vita éltette, provokatív megállapításokat tett mindig, hogy megmutassa, bármikor tud alapot adni a vitára. Meg se hallotta az észérveket, csak darálta a saját álláspontját vég nélkül.
Nem kedveltem őt, és mikor levakarhatatlannak éreztem, meg is mondtam neki. Meglepő módon ettől még ő úgy érezte, jóban vagyunk. Mikor megjelent a könyvem, kérte, hogy vigyek neki. A barátnőmhöz készültem, aki nem messze lakik ettől a lánytól, ezért mondtam, hogy nem gond, viszek. Nagyon lelkes volt, hogy milyen jó lesz, ha találkozunk, aztán szerintem lassan leesett neki a tantusz: ha felmegyek hozzá, pontosan látni fogom, hogy mindenben hazudott az életéről. Egy héttel azelőtt, hogy mentem volna, közölte, hogy mégse menjek, beteg, inkább kifizeti a postaköltséget is, utánvéttel küldjem a könyvet. Ezzel pontot is tettünk a kapcsolatunk végére, sosem hallottam róla többé. Mostanáig.
Rámentem a lapjára, és leesett az állam. Nem, nem azon, hogy szélsőjobbos. Egy állandóan vitázni vágyó embertől természetes, hogy olyan oldalra áll, ahol lehet gyűlölködni, lehet radikális nézőpontokat megfogalmazni, lehet észt osztani (persze, ehhez nem ártana, ha lenne miből). Nem ez lepett meg. Sokkal inkább az, hogy én ilyen facebook adatlapot még életemben nem láttam. Senki, ismétlem SENKI nem szólt a csajhoz, hanem ő maga megosztott híreket, posztokat, aztán kizárólag ő maga válaszolt rá, elbeszélgetett magával több körben. Mintha egyedül blogolna a lapján. Nagyon bizarr. Ahogy az is, hogy a saját képét megosztva elkezd egy teljesen oda nem illő, politikai elemzésbe.
Csak felületesen olvastam át, mert diszlexiás nem olvas feleslegesen, de így is elképesztő volt. Viszont addig csinálta ezt az őrült ámokfutást, míg valahogy sikerült lelkes tábort is szereznie. Már akadnak hozzászólások (a fideszes békemenet kapcsán), például ilyen okosak: "Nagyon örülök, hogy vannak olyan emberek, akik képesek összefogni az embereket, amikor ilyen gyalázatos dolgot tesznek a hatalom vágyó, pénzéhez emberek. Örülök, hogy kiállnak a Miniszterelnök Úr -a nép számára is előnyös- törekvései mellett. Lélekben én is ott leszek velük. Védjük meg a Miniszterelnökünket ezektől az erkölcsileg is mélyre süllyedt emberektől."
Akkoriban, mikor csak a magánéletéről blogolt, egy ártalmatlan őrültnek gondoltam. Most viszont, hogy belevetette magát a politikába, rémületesnek érzem inkább. Ki gondolta volna akkoriban még, hogy az őrületből ilyen karriert lehet csinálni... Pfff.
* Régi blogtereseknek könnyítek: a nő, aki állítása szerint boldogan él a férjével, de közben keresi az igazit. Állítása szerint mérnöki diplomája van neki is, a férjének is, de ha jól emlékszem, már ott elakadt ebben a történetben, hogy voltaképp milyen mérnökök is... És rövid i-vel írja az amúgy hosszú í-s nevét. Megvan? :)
Friss kommentek