Bezártam az előző blogokat pár hete, egyetlen szó nélkül. Mert ugye mit is mondhattam volna? Magam sem tudtam pontosan megmondani, miért lett elegem az egészből, és egy búcsúposzt úgy hatott volna, mintha csak kéretném magam, hogy mondjátok nekem sokan, írjak még, írjak! De akkor egyáltalán nem volt kedvem, ezért búcsú nélkül kiszálltam, és kész. Még a facebookról is leszedtem magam átmenetileg, hogy elérhetetlen legyek.

Persze így is sokan elértetek, kérdeztetek, aggódtatok, én meg még akkor se nagyon tudtam, mit mondjak. Aztán tegnap este hirtelen úgy éreztem, hogy szeptember 1. az pont jó nap az újrakezdéshez, és megcsináltam ezt a blogot. Átmentek ide néhány dolgot majd, főleg a recepteket, amiket szerettetek, de az élet többi része már a múlté, a régi blog nem nyit ki többé. A múlt elmúlt, rátettem egy bazi lakatot, és mostantól csak a jelennel foglalkozom, folyamatosan. Ettől lett ez folyamatos jelen.

Elkezdődött a szeptember, de az ősz igazából már korábban kezdődött. A fecskék már gyülekeznek, innen a ház elől szoktak elstartolni, elég szomorú látvány. A kertben érik a szilva, alma, körte, szőlő, de még van egy kis paradicsom is. A nagy hordóban még felmelegszik délutánra a víz, de a levegő már nem tud úgy simogatni, a napnak már nincs olyan ereje. Este kimondottan fázom, és a gyereknek már hősugárzót kapcsolok a fürdéshez. Most kezdi az óvodát, nem kéne egy megfázással indítani a beszoktatást.

Egész este pakolásztam, mert reggel jönnek az ablakosok kicserélni a tűzben kitört ablakot. Igen, karácsony óta most jutottunk el odáig, hogy elintézzük. Állati gyorsak vagyunk. Lili kétségbe is esett, hogy mi lesz vele most, hiszen eddig az ő szobájában táboroztunk a földön, hármasban, és ha mi visszaköltözünk a régi hálóba, akkor ő nagyon magányos lesz a gyerekszobában egyedül. Megnyugtattuk, hogy mi is nagyon megszoktuk az édeshármast, úgyhogy lesz saját ágya a miénk mellett, ő is jöhet velünk. Könnyekig meghatódott. Imádom a kis francost. :)

Most pedig megyek, és kipofozom a blogomat, hogy úgy nézzen ki, ahogy én szeretném. Viszketek az uniformistól...